RÁKOSPALOTA
Nagyközség, majd város Újpest mellett.
Lakosainak a száma a századfordulón 25.000 akik mind magyarok s római katolikus, református, ágostai evangélikus és izraelita vallásúak. Posta, távíró és távbeszélő-állomás helyben, vasúti állomása Rákospalota-Újpest.
A XV. században hol Palota, hol Párdi-Palota néven említik az oklevelek. A község jobbágylakosai ekkor a mai Pataksoron laktak, míg a földesúr kastélya a Kőrakás dűlőben volt. 1404-ben Kálnay Benedek nyerte adományul Zsigmond királytól. 1486-ban Heranth Miklós birtoka. A Kőrakásdűlőhöz rendkívül érdekes hagyomány fűződik. 1514-ben, midőn az esztergomi érsek keresztes hadat hirdetett a törökök ellen, a helység lakosai is fegyvert akartak fogni, de a földesuraság a jobbágyoknak megtiltotta a keresztes hadjáratban való részvételt. Az elégületlenség még le sem csillapodott, mikor kitört Dózsa György vezérlete alatt a pórlázadás, a melynek hírére a palotai jobbágyok is fegyvert ragadtak és földesuruk kastélyát megrohanva, azt földig lerombolták, családját egy szálig felkonczolták, a holttestek fölé pedig a lerombolt kastély köveiből magas kőrakást raktak. E kőrakásról azután a község eme részét Kőrakásdűlőnek nevezték. A helység közvetlen szomszédja volt a középkorban Rektető falu, hol egy krónika szerint az udvari bolondok laktak. E helység valószínűleg 1526-ban semmisült meg, mikor Szulejmán a Duna–Tisza közét elpusztította. A falu alkalmasint a rákospalotai öregszőlők déli oldalán, a mai Széchenyi-telep közelében feküdt. Rákospalota a török hódoltság után a lakott helyek között szerepel. 1691-ben még csak 4 Ft. katonatartási segélyt vetettek ki e helységre, de 1695-ben már fél portával rótták meg. Az 1715. évi összeírásban nemes községnek van jelezve, mégis 25 adóköteles háztartást vettek föl az összeírásba. 1720-ban adóköteles háztartások nélkül fordul elő. A református egyház már 1700-ban fennállott, 1737-ben az Ujfalusy család birtokában találjuk; e családtól a helység egy részét Bohus Sámuel vette át. 1848-ig a gróf Károlyi család volt a helység földesura. Az úrbéri rendezést 1860-ban hajtották végre. 1848-ig 57 egész úrbértelke volt a helységnek. Jelenleg gróf Károlyi Lászlónak van itt nagyobb birtoka. Az ágostai evangélikus anyaegyház 1870-ben keletkezett.
A nagyszabású, román stílű római katolikus templom építését 1896. június 10-én határozták el. Az alapkőletétel 1897. október 12-én, a fölszentelés pedig 1900. július 1-én történt.
Jelenleg két római katolikus, két református, egy ágostai evangélikus és egy izraelita templom van Rákospalotán. A Páli Szent Vinczéről elnevezett irgalmas nővérek vezetése alatt álló Clarissaeum (gróf Károlyi Sándor neje után) leánynevelő-intézet 1882-ben kertészeti iskolaként alakult s hat év előtt lett leánynevelő-intézetté. A községháza 1890-ben épült. Az Imre-utczában a Lerch-féle vendéglő falába helyezték el a Rákospalotai Polgári Kör által Kossuth Lajos századik születésnapja emlékére (1902. szeptember 19-én) készíttetett márványtáblát, újabban pedig márványszobrát állították fel. Nevezetesebb intézménye a községnek a Stefanaeum aggok menedékhelye, melyet gróf Károlyi Sándor 1905-ben alapított. Ő építtette a házat, ő szerelte föl 32 ággyal és rendezte be. Az intézetet részben a gróf alapítványa, részben alamizsnák tartják fönn. A ház és a telek a gróf tulajdona és a menhelyet a „Szegények kis nővérei” francia rend tagjai kezelik. Továbbá a Rákospalotai gyógyítóház, mely az alkohol- és morfium-élvezettől megbetegedett embereket ápolja és gyógyítja. E szanatóriumot az Általános Közjótékonysági Egyesület alapította 1909-ben.
A községhez tartoznak még a következő telepek: Istvántelek, Budapesti gyermekmenhely és Káposztásmegyer puszta, melyet 1377-ben Szendy István vajda nyert új adományul Nagy Lajos királytól. A XV. század közepén a Széchenyieké volt, akiknek a révén Guti Országh László szerezte meg és 1486-ban Óbudai Kálmán Péternek zálogosított el. A XVIII. században és máig is a gróf Károlyi család birtoka. Itt van a káposztásmegyeri vízmű, mely a székesfőváros balparti részeinek vízzel való ellátására szolgál, de ellátja még Budának a Gellérthegytől Kelenföld felé eső részét is. A balparti vízmű ügyében a tárgyalások már 1872 óta folytak, de az építést Kájlinger Mihály 1893 április 1-én kezdte meg és 1893 július 28-án az első 30.000 m3 vizet szolgáltató részt üzembe is vette. A telep előre meghatározott program alapján, fokozatosan kiépült 170.000 m3 szállítóképességig, 9.2 kilométer partvonal felhasználásával. A hátralevő ú. n. III. átemelő-telep még ezután kerül építés alá. 1897-ben az I. átemelő-telepet, 1901-ben a II. átemelő telepet és 1904-ben a főtelep második gépészeti részét is becsatolták a vízellátás szolgálatába.
A vízmű Újpest, Rákospalota, Dunakeszi és Szigetmonostor határában terül el. A szigeti kutak vizét szivornyavezeték segélyével automatikusan egy aknába emelik, honnan a Duna alatt 18 méter mélységben elhelyezett betonalagúton át kerül a balpartra. Innen a gépek kiemelik és továbbítják. Alagút három van, mindegyik telepnél egy. A főtelep Újpesten, a váczi országút mellett fekszik. Az első átemelő szintén a váczi országút mentén, a rákospalotai határban. A II. átemelő, vagy dunakeszi telepnek az I. átemelőéhez hasonló berendezése van, csak valamivel nagyobb. A káposztásmegyeri vízmű eddig kerek számban 11 millió koronába került és mind az építészeti, mind a gépészeti rész teljesen magyar munka terméke.
Pest városának közelségét kihasználva az 1730-as évektől kezdve virágzó kertkultúra bontakozott ki Palotán. Palotai birtokából gróf Károlyi István 1831-től 65 hold területet adott bérbe pesti polgároknak, akik nyaralókat, vincellérházakat és serfőzőket építettek. Ezen a területen alakult meg később Újpest. Palotának újabb fellendülést az 1846- ban átadott Pest-Vác vasútvonal hozott. A település vasútállomása mellett " frissítő- és mulatóhely" épült társalgási és biliárdteremmel. A már Rákos-Palotának nevezett községet a vasút kedvelt kiránduló- és nyaralóhellyé tette. Gyönyörű villák épültek a sínek mindkét oldalán.
A gazdagodás forrásául szolgáló zöldségtermelésnek az is kedvezett, hogy 1872-től a lóvasút kapcsolta össze a falut a fővárossal, amely a piacozást megkönnyítette. Rákospalota községi vezetésének hosszú ideig a jómódú gazdaréteg volt a meghatározó eleme.
Az 1890-es évektől kezdődően jelentős számú polgári- és munkáselem települ a községbe. A település fejlődésébe nagy lendületet hoz a MÁV Nyugati főműhelyének kitelepítése 1905-ben. Jelentősen megváltozik a helyi társadalom összetétele, fokozatosan kisebbségbe szorul a termelő őslakosság. A polgárság és a gazdák szervezetei - Rákospalotai Kaszinó, Társaskör, Függetlenségi Kör, stb. - mellett hamarosan kiépülnek a beköltöző iparos-munkás rétegek szervezetei is, a Munkáskaszinó és a szociáldemokrata irányultságú Petőfi Asztaltársaság.
A falutól viszonylag távol eső községi földeket - Széchenyitelep néven - 1897-ben kezdték el parcellázni. Ebből a településrészből jött létre Pestújhely, amely 1909-ben lett önálló község. A sajátos arculatú típusépületekből álló MÁV-telep is az 1900-as évek elején épült ki.
Pestújhely kiválása után tűzték ki célul Rákospalota várossá alakulását, amelyet végül 1923. június 20-án engedélyezett a Belügyminisztérium.
